szabadság, napszemmer, utazás a naplementébe.
élni jó. nincs az a mosolygós szmájli, ami kifejezné, hogy mennyire.

más fizet a szaunáért, nekem a munkahelyem simán biztosítja.

egy hét múlva ilyenkor már szabin, visszavonhatatlanul. micsoda nyár lesz az a hat hét!
amúgy ma megkezdődött a magunk takarítjuk a saját portánkat fedőnevű hadművelet. romantikus folyosósöprés és -felmosás.

sűrűn, kopogósan esik az eső, nyárillattal, olyan bőrigáznilenne jó hangulat, meg zene.

kéne még egy élet.

"mosolyogsz és tényleg ott van benned,
hogy többet tudsz a világról mint mi,
mert otthonosan mozogsz benne"

és tudok megfelelően mosolyogni, amikor legszívesebben kiabálnék, hogy vegye már észre. meglepődöm magamon, nem túl pozitív értelemben, azt hittem, erre sosem leszek képes.
hümm.

csak fülelj.

egyszerre hallgatunk, egyszerre ugyanazt.
ilyenkor megnyugszom, hogy még van valami szál. még ebben a nagy rohanásban is.

és már csak kicsit kell kitartani.

volt ma szülinapozás a sportsebészeten, meg nagy bringázás, bodzavirág-szedés.
katt a fejvédők képére, ott van Sweety, kell egy ilyen. komolyan.

leégett az orrom a gorsiumi piknikezésen.

a vég kezdete. nincs kedvem vásárolni.

sosemvolt ennyire jó munkanap, hazafelé melengető fény, napszemmer, hajatösszekócoló szél, belváros, cafélatte a kézben, könnyű léptek, fülbezene.
és már a szomszédot sem akarom megölni.

elragadtatnám magam.
valaki?

feledkezek bele a pillanatokba,
ilyenkor órák telnek el,
nincs idő,
csak egy pillanat.