van egy ismerősöm (a szüretelős társaság ráismerhet), akinek a zenei összeállításaiban nem találok koncepciót. ő állítja, hogy van. sejtésem szerint ő a zenei szerkesztő a nem is annyira klassz efemnél. nem találom az ívet a hobo-enya-madonna&justintimberlake-dido-bartókeszter sorrendben. a hideg kiráz tőle, komolyan.

az elmúlt hetekben többször megemlítettem szülőanyámnak, hogy igen, töretlenül részt veszek a hazai jégkorongmeccseken, sőt mi több, ha lejt a pálya, kocsisokat megszégyenítő stílusban labancozok (osztrák bírók, bah!). így volt ez pénteken a meccs előtt is, mire édes közölte, hogy akkor majd imádkozik, hogy mérsékelje elhangzott szidalmaim sorát...

régen meg mindig ezen a napon esett le az első hó. mondjuk nem bánom, hogy verőfényes napsütés van, sőt.
a napok rohannak, lassan már alig bírom követni őket.

a jégkorong, na az eszméletlen jó.

egy órája kivittem a kutyát, a szokásos póló-rövidnadrág-papucs kombinációval, gyönyörű augusztusi reggel, igazi őszillat, kell egy kardigán.

mert a válladon gyakorlati súlyokat nem cipelsz, csak lélektanit. de azt bőven.

az emberek meg a dolgok jönnek meg mennek meg múlnak. és van, hogy nincs kedvem felveni az elejtett szálat.
the show must go on.

igazából nagyon tetszik, hogy megerősítést kapok abban, hogy jól látom a dolgokat és nem én vagyok hiperérzékeny.
bár már közel jártam ahhoz, hogy üssek.

kell!!!!

Bock úr kékfrankosa most sem okozott csalódást. kellemes tudatállapot :) szeretem...

húz és ereszt. évek óta.

miért nem tudok én nemet mondani? mert így csak a saját dolgomat nem fogom tudni elintézni, az már tisztán látszik. oké, hogy kezeket, lábakat, nyelveket oldok fel a görcs alól (thanks, giu), na de ennyit? és velem mi lesz? pro és kontra listát persze nem könnyű összeállítani, kell valaki kívülről is. de miért pont és állandóan én?

vinnyogva röhögős

már el is felejtettem, milyen az, ha békésen ülsz este a diófa alatt a könyveddel, és egyszercsak zene-kiabálás-ittafagyis-dinnyétvegyenek dallamot hallasz.

szabadság, napszemmer, utazás a naplementébe.
élni jó. nincs az a mosolygós szmájli, ami kifejezné, hogy mennyire.

más fizet a szaunáért, nekem a munkahelyem simán biztosítja.